A legjobbak következnek. Ismétlem, a legjobbak. Nem az ilyen ótvar szarok, hogy egy szürke kedd estén Jason Statham nagy szarba kerül, aztán valahogy mégis megoldja, hanem igazán jókra. Radikálisan kiteljesedőkre, megrázóan szívbemarkolókra gondolok, olyan vérbeli képsorokra, ami miatt még a mosogatást is abbahagyod úgy sikoltozik a haverod, hogy BVAZTAKU GYEREBE!

Olyanok, mint ez:

Nézzük, hogy mit nyújtott ezidáig 2012.

Láttál már egy ismerősödre kísértetiesen hasonlító arcot az utcán? Na ugye. Nincs ez másként Halivúdban sem, csak az éppenhogy egy kis belterjes közösség. Ami gyanús, az gyanús. 

- Nem ő az az izé... tudod, a Jedi-ből?

- Nem, az a másik.

Hogy a két ember közti hasonlóság segítette-e valamelyiknek a pályáját, azt csak sejthetjük. Az éppen aktuálisan nyomott színészek hada, a hosszabb-rövidebb életpályák váltakozása, és úgy en bloc a Hollywoodi filmipar működése csapongóbb, mint a nők kívánsága. 

Természet, Jóisten, kopipészt, tékozló fater... legyen bármelyik az okozója, léteznek és csavarják a tudatalattinkat.

A tovább után tíz celebduó, akik nem csak a tükörben láthatják viszont az arcukat. 

     ⇊⇊ 

Avagy, 60 fölött ingyenes a kondibérlet.

Kultusz, szenvedély, lőpor és tesztoszteron. Ezek szülték ezt a fenevadat, amelyben történetet csak azért nem leltünk, mert nem is kerestünk. Olyan ez a film, mint a hentesnél a sült kolbász. Akad aki rá sem bír nézni, vannak olyanok akik ezen élnek, mások csak nézik és kívánkoznak, és végül ott vannak azok is, akik tudják, hogy rombolja az egészséget, de időnként csak elcsábulnak. Mi is ott ülünk a moziban, úgy teszünk, mintha lenne értelme annak amit látunk, és mindeközben kurvajól szórakozunk. 

A tovább után kiderül, hogy mégis mi volt ez, s mik is a tervek a folytatást illetően.

Avagy, a lecke fel van adva.

Cristopher Nolan jó szar helyzetbe hozta magát, mikor  2008-ban, a már alapból sikeres Batman Begins 21-ére ráhúzótt egy tök alsót, ezzel megteremtve az ultimét szuperhős mozit, a The Dark Knight-ot. Ezzel a vonallal új etalon került a piacra, hiszen a produkciók úgy maradtak meg képregényfilmeknek, hogy mégis a drasztikus realitás volt rájuk a jellemző, és mindezt egy olyan köntösben tálalták, hogy nem győztünk tizest dobálni IMDb-n. 

A lezáró részben a TDK realitása ugyan eltűnt, de ha belegondolunk, hogy mégis egy denevérnek öltözött milliárdos úri mulatságáról beszélünk, tán nem is bánkódunk annyira. Nem volt hibamentes a film, de Nolan és csapata mégiscsak talált egy harmadik paklit, hogy kicsaphassanak egy unót is az asztalra, ezzel megkoronázván az egész trilógiát, és lényegében saját magukat is. Na nézzük, hogy mégis mi volt ez.

Nem ma volt, az előző filmkvíz [ KLIKK ] nehezebbre sikerült, mint az első, de hát ilyen az élet. A nyíl utáni kijelöléssel le lehet csekkolni a legutóbbi kilenc helyes megfejtést.

→1 -Sebezhetetlen 2 -A tégla 3 -A tökéletes trükk 4 -Közönséges bűnözők 5 -A viharsziget 6 -Becstelen brigantyk 7- District 9 8 -A közösségi háló 9 -Acéllövedék

Alant találhattok beöltözős blockbusteren kívül még retro menekülős, sírvaröhögős, az életen gondolkodós, zuhanvalövöldözős, ágyalóltelefonálós, és még kitudja milyenelős filmeket. Na nézzük, hogy a zivatarok hűtötte nyári levegő mit tud kihozni a rozsdás emlékekből. 

Avagy Spidey bemutatja, hogy miért is hagyták ki az Avengersből.

Eltelt öt év, és a nézők arcára kiült rettenet, amit a legutolsó Raimi-film hagyott kezd elülni. A reboot előzetesei, képei, és marketingje által sugárzott frissesség bizony berántott mindenkit a mozikba, hogy aztán a felületes amerikai pátosz ismét az arcunba csaphasson a nagy, nemzeti színű lapátjával.  

Persze a színészek, és produkcióra költött 230M usd igyekeznek kárpótolni minket, mégis nehéz felvenni a ritmust ezzel a Peter Parker körül forgó, csapongó képregényvilággal, főleg úgy, hogy igazából semmi újat nem látunk Pókembertől, leszámítva persze a hiteles színészi játékot. 

Avagy, egy sztori a kíváncsi tudósokról, akik idegen bolygón úgy viselkednek, mint egy hétéves a napköziben, ha nincs felügyelet.

Alapvetően a filmet, és a mögöttes víruskampányt először akkora átverésnek éreztem, mint anno a Szíj Melinda-táskát, de miután legyintettünk rá egy jókorát és nyugtáztuk, hogy mi bizony át lettünk baszva, órák múltán csak azon kapjuk magunkat, hogy a filmen pörög az agyunk, és ez nem csak a - lényegében hibátlan - látványának köszönhető. 

A tovább után spoileres magyarázat keresés, hogy mégis, mi a jó élet folyik Gyöngyösön az LV-223-on.

Mi a hasonlóság egy idegen világba csöppenő nyugdíjas csoport, és két szökésben lévő 12 éves között? 

Hiába töri magát halivúd, még mindig tud élményt adni egy robbantás, és rojtos szélű vicckönyvekből kiragadott egysorosaktól mentes film. Manapság a mozikban idegen az az érzés, amikor egy szép és különleges, az egyszerűségével magával ragadó, őszinte történet az amire oda kell figyelnünk, és azon kapjuk magunkat, hogy nem kapjuk magunkat semmin.

Pontosan ilyen a Holdfény királyság, és a Keleti nyugalom - Marigold Hotel is. Történetükben és képi világukban teljesen másak, viszont a két film hangulata, és az élmény amit átadnak, az pontosan olyan, mintha egy kedves kalandregénnyel csurig töltött medencébe, orrunkat befogva ugranánk egy jó nagy seggest fejest. 

Ma megint elég tóparti volt az időjárás, úgyhogy jöhet az újabb ki mit tud! Mivel a legutóbbi elég jól ment mindenkinek, ideje nehezíteni. Kérdés, hogy sikerült-e. A múltheti megoldásokat megtaláljátok a kijelölés után: 

→1 -Memento 2 -Tango és Cash 3 -Trópusi vihar 4 -Lucky number slevin 5 -Ponyvaregény 6 -A remény rabjai 7 -Inception 8 -A király beszéde 9 -UP!

Na nézzük fejlődtetek-e a múltkori óta.

Avagy a fekete ruhás időutazás nem csak 1969, hanem '97-be is.

Talán az mindent el is mond a filmről, hogy a főcímdalát Pitbull jegyzi. A film végére afelől is kétségünk támad, hogy nem ő írta és rendezte is ezt a 98 percnyi, unalomba fulladó, copy-paste filmet. Oké, a rendező maradt az előző két részt is elkövető Barry Sonnenfeld, bár Michael Bayt is szóba hozták anno, sajnos nem lett belőle semmi. Pedig talán akkor a Hold is felrobbant volna. Kétszer. 

Na mi újság van a tóparton, tópartokon? Itt egy apró kis kvíz "az agytekervényeinknek a felvilágosíttására"!

 Hányat ismertek fel?

Avagy Cohen most nem zacskóba, hanem kötélről lógva csinálja. 

Most akkor Sacha Baron Cohen megint megcsinálta, vagy inkább megint nem csinálta meg? A lényeg, hogy újfent kaptunk tőle egy frissen karcoló, 83 percbe sűrített tágított, status quo gyilkos poéncsokrot. Cohen ismét mesterien bánt az arányokkal, hiszen a Diktátorban is pontosan annyi történet van, mint jóízlés. Ez persze nála már rutin, hiánypótlásként meg is kapjuk a ~20 percnyi zsenialitást, és a 60 perc, új szintre emelt pisi-kaki humort.

Avagy az éjsötét szemceruzák, és mészfehér arcok goth-balladája.

Az Éjsötét árnyék egy 1960-as, fantasy-horror tv sorozat adaptációja. Ha ismerjük Tim Burtont, és az ő munkásságát, akkor tudjuk, hogy ez egy telitalálat. Vagy legalábbis lenne, ha Burton mester fel tudott volna nőni önmagához. A főszereplő Barnabas Collins (Johnny Depp), a két évszázadra koporsóba zárt tőkés-vámpír-playboy, épp oly koridegen 1972-ben, mint a film szerekezete, és humora 2012-ben. 

A 220 milliós élménybomba, avagy a Marvel Expendables.

Tömör akció, humor, hibátlan látvány, nagybetűs Entertainment. Ahogyan 2008-ban a Dark Knight, ez a film is embertelen magasra teszi fel a lécet a kategóriájában, ember legyen a talpán aki ezek után ennyire le fogja tudni kötni a nézőket két teljes órára. Az amerikai mozikban csak most indult, de a pénztárakat máris szétütötte, csakúgy mint az egyszeri, a képregények sajátos világát nem ismerő nézők gyanútlan mozis ingerküszöbét.   

Minden ember más-más filmes kultúrát követ. Egyesek esküsznek az IMAX-re, másoknak mindegy, ha van hozzá elég nachos, s vannak olyanok is, akiknek az adja a 3D-t, hogy a kamerás felvételbe bele-bele kolbászol a mozi-kalóz kisujja.

Ki így szórakozik, ki úgy, az mindenkire egyaránt igaz, hogy már az elmúlt 4 hónap alatt sem volt unatkozás, pedig a filmes szezon java csak most jön. Nézzük melyik 19+1 film várható még idén a mozikban. 

Avagy a titánok megint dühbe jönnek, ráadásul 3D-ben. 

A film, a végtelen egyszerűség, a silány látvány, és a Sam Worthington-i tanácstalanság iskolapéldája. Habár már az első részénél megfogadtam, hogy nem nézem meg a folytatást, mégis jegyet váltottam, és úgy éreztem magam mint egy kezdő egyetemista amikor megfogadja, hogy ő többet nem iszik. Mentségként: kb akkortájt vetíthették a filmek előtt tv2-top7-Adrinak a 3D klipjét, és az formattált mindent.

Kezdem azzal, amit szeretek:

Szeretem a képzett színészeket, a jó filmeket s filmzenéket, a kifinomult humort, az izgalmakat, a változatosságot. Pontosan ez az amit keresek a filmekben is. Nagy kár, hogy egyre ritkábban kapom meg.

Lehet meglepetés, de Adam Sandler nem jó színész, a Green Lantern nem jó film. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az "Arconpisált a babám, fingjunk hát" kategóriás filmekben a humor keserves hiánycikk. 

A 3D technológia nem váltja ki az értelmes forgatókönyvet, a celebek/modellek pedig nem adnak hozzá értéket a produkciókhoz. Világos, hogy ezzel szemben mind a kettő pénzt hoz, nem is keveset.

A televíziós műsorok, így a filmek létrejötte is a rádiót kinövő reklámoknak volt köszönhető, sajátos mellékhatásuk pedig az (esetenként elmaradó) emberi szórakoztatás. A mozitermet elhagyva feltehetjük a kérdést: milyen élményekkel gazdagodtunk ma? A blog ezt a témát járja körül kegyetlen őszinteséggel.

Holnap kezdjük!