Avagy a fekete ruhás időutazás nem csak 1969, hanem '97-be is.

Talán az mindent el is mond a filmről, hogy a főcímdalát Pitbull jegyzi. A film végére afelől is kétségünk támad, hogy nem ő írta és rendezte is ezt a 98 percnyi, unalomba fulladó, copy-paste filmet. Oké, a rendező maradt az előző két részt is elkövető Barry Sonnenfeld, bár Michael Bayt is szóba hozták anno, sajnos nem lett belőle semmi. Pedig talán akkor a Hold is felrobbant volna. Kétszer. 

Na itt jön a filmzene, de ettől a Pitbulltól elvből nem linkelek, szóval jön egy kellemes MIB hangulatot adó track a good-ol' Danny Elfmantól: 

Prod. Budget: $215M + 160M marketingre

Tot. Lifetime Grosses: $187M

Persze vissza fogja hozni, mert nagy klasszikus, de ráférne egy ütés arra aki ennyit hozott ki 15 év alatt a franchise-ból.

Egy korábbi, várós filmeket összevonó postban már felmerült a kérdés: Van még ebben potenciál? Az első két film miatt ki kell deríteni. 

Na nem kellett volna. Nem lehet elég szarra számítani, hogy ezen őszintén jót derüljünk, vagy kellemesen csalódjunk. Az ugyan már nyilvánvaló, hogy Hollywoodban a CGI mellé úri mulatság a történet, de azért a százmilliókból kikerekedhetett volna már valami. Szinte látom ahogyan a rendező megbeszélést tart: "Srácok zoomoljunk még pár 62 méterest, az majd feledteti, hogy lófasz nem történik igazából"

Van egy random főgonosz, ő nyilván megszökik a neki épített Holdon lévő börtönből, és bosszút forral cimboráink ellen. Mindezt a sarki téka pultja alól kikért időgéppel hajtja végre, visszaugorva Armstrongékhoz 1969-be.

Tizenöt éve készült az első Men In Black. Ez nem kevés, igazából kurva sok, ennyi idő alatt el is felejtette már az ember, hogy mik is történtek az előző két részben, de aztán jön ez, és lenyomja ugyanazt. Semmi karakterfejlődés, semmi forradalmi újítás, semmi, nada. Ki ne derült volna azon, hogy megcserélődnek a szerepek, és J ügynök (Will Smith) beleérvén a melóba, komor fapofával osztja a fiatal és tapasztalatlan Kát (Josh Brolin). Na de nincs így, - ez nem is baj - de máshogy sincs.

Az örök fiatal Will Smith 3,5 éve nem szerepelt mozifilmben, szerencsére ezalatt sem felejtett el poéngyáros idiótát játszani, plusz a karját is IQ közelire gyúrta, be is mutatta hogyan kell vele rácsapni egy ratyi riporterre.

A színészi játékokkal amúgy nem volt baj, Brolin remekül hozza a fiatal Tommy Lee-t, Smith pedig egy igazi karakter-tehetség, valamint itt van még a jövőbelátó homelesst játszó Michael Stuhlbarg is.

Mindezek mellé ismét kapunk egy jó adag takonyban fürdő J ügynököt, pár sor kötelező poént a szemtanúk villantásai előtt, és egy MIB főhadiszállást, ami 2012-ben már inkább tűnik sarki Apple store-nak, mint egy földönkívüliekkel foglalkozó titkos kormánylétesítménynek.

A film végi csattanó sem üt akkorát mint szerették volna, legalábbis így nem. Most komolyan, milyen apa viszi ki a kölköt rakétakilövésre, egy aknamező mellé úgy, hogy még a hordozórakéta lángcsóvája is szénné sütheti a gyereket. De tényleg, mi volt ez? Aztán jön K és ahelyett, hogy a lehető leggyorsabban elvonszolná őt az apja tüskékkel rommá döfött, kivérzett hullája mellől, leguggol, és elkezd róla elmélkedni.

Az emlékek ugyan kedvesek, de a történet eh kategóriás, így a film felejthető.