Avagy, a lecke fel van adva.

Cristopher Nolan jó szar helyzetbe hozta magát, mikor  2008-ban, a már alapból sikeres Batman Begins 21-ére ráhúzótt egy tök alsót, ezzel megteremtve az ultimét szuperhős mozit, a The Dark Knight-ot. Ezzel a vonallal új etalon került a piacra, hiszen a produkciók úgy maradtak meg képregényfilmeknek, hogy mégis a drasztikus realitás volt rájuk a jellemző, és mindezt egy olyan köntösben tálalták, hogy nem győztünk tizest dobálni IMDb-n. 

A lezáró részben a TDK realitása ugyan eltűnt, de ha belegondolunk, hogy mégis egy denevérnek öltözött milliárdos úri mulatságáról beszélünk, tán nem is bánkódunk annyira. Nem volt hibamentes a film, de Nolan és csapata mégiscsak talált egy harmadik paklit, hogy kicsaphassanak egy unót is az asztalra, ezzel megkoronázván az egész trilógiát, és lényegében saját magukat is. Na nézzük, hogy mégis mi volt ez.

Mondani sem kell, a film szétalázza a pénztárakat, a most hétvégén indult Total Racall rebootot is leelőzte, pedig ez már a második hétvégéje a filmnek.

Production Budget: $250 M

Total Lifetime Grosses: $730 M ++

Hő, ez a zene. Hans Zimmer te állat. James Newton Howard időközben kiszállt a partymixből, mert nem akarta tartani a gyertyát a már régebben egymásra talált Zimmer és Nolan részére, de nincs miért bánkódnunk, a soundtrack végig dominál a filmben. Néhol már kicsit ugyan zavaró, hogy a zenével jelzik, hogy mégis mi a rák fog történni, és ki fogja csinálni. No, de gondoljunk az amerikaiakra is, nekik erre szükség van, mi pedig dőljünk hátra és érezzük a kellemes borzongást.

A forgatókönyvet a Nolan-fivérek írták, akikről árulkodik a maximalizmus, ők a részletek mesterei, egyszerűen lenyűgözően pontos, koherens, és egyben gördülékeny a történet. Tisztában kell lenni azzal, hogy Batmannek vannak szabályai. Nem öl, nem használ lőfegyvert. Na így azért nehéz lenne egy Stallone akciófilmet rendezni, de Nolanék azt hiszem kihozták a maximumot a dologból. Bár a közelharci jelenetek üthettek volna kicsit nagyobbat (érted!), de a nagy volumen simán továbblendítette a filmet ezeken az apró logikai kátyúkon.

Mi is történt itten? Eltelt nyolc év, Wayne úrfi már pálcával jár és önkéntes száműzetésbe vonult: se party, se Lambók, se nők ugye. A város békében nyugiztat, börtönben van mindenki aki számít, így a molyrágta bat-köpeny sem villant már jó ideje. A nagy csendben minden adott egy kollektív leépüléshez, amihez a mixet egy Bane nevű furcsa lélek teszi be a lejátszóba. Előzetesen elképzelni sem tudtuk mit fogunk ettől a maszkos faszitól kapni, csak reménykedtünk, hogy fel fog nőni a rá hárult feladathoz, és  képes lesz betölteni az űrt, amit Ledger halála után maga mögött hagyott.   

"Mi az, hogy nem találod a frizbit?"

De mit is vártunk pontosan? Megugrani azt a szintet, amit 2008-ban a Heath Ledger formálta Joker hozott? Lehetetlen. Előre tudtuk, hogy akarva-akaratlanul össze fogjuk hasonlítani az új gonoszt a régivel, miközben epekedve vártuk a "Why so serious"-féle sorokat, az áll-kiugrasztó fordulatokat, és a mesterien véghezvitt, a világot módszeresen romba döntő terveket. Gotham legújabb szemétládájának, Bane-nek a karaktere a kegyetlenségre, a tiszta erőre, s elszántságra épül, viszont ezzel nehezen veheti fel a versenyt azzal a Jokerrel akit pontosan az tett kiemelkedővé, hogy mellőzte a fizikalitást, és csupán a beteg agyát használta arra, hogy romba döntse Batmant, a várost, és velük egyetemben az eddig felállított képet a szuperhős-filmekről.

Az epic tanulságot vizionáló utolsó rész cselekménye egy szép hullámmal indul, hiszen miután bemutatják nekünk, a leépülő Bruce Wayne-t, akit kb csak Alfred akcentusa tart egyben, utána rögvest elkezdődik a végzetes lejtmenet. Bane és csapata módszeresen szétzilálja hősünk cégét, a gothami rendőröket, a várost, és mindezek végén még Batmant is elküldi nyaralni törött csigolyával. Ha ez nem lenne elég, még mielőtt jegyet váltott volna, Bruce elzavarta maga mellől egyetlen pártfogóját, a good 'ol Alfredot is.  

"Már rohadtul elegem van a szarságaiból Wayne úrfi!"

Nyaralása közben telnek a hónapok, az egyedüli mozgást a Joseph Gordon-Lewitt által játszott, nyomozóvá avanzsált rendőr csapja, miközben zsebpecával igyekszik kommunikálni a csatornába zárt fakabátokkal. Bane forradalmat indít, szabadon engedi a fogvatartottakat is, így kiszabadul a sok rosszarcú idióta, köztük a Scarecrow, és tán még Stohl Buci is. Ja igen, közben van egy fúziós bombánk is, ráadásul a ketyegős fajtából. Az atomfizikus azt mondja, hogy hónapok alatt lezajlik a reakció, de a dramaturg Bane inkább rátesz egy visszaszámlálót, hogy 5hónap 4nap 3óra 2perc 11secig tart a szavatossága. Pont mint a kóla lejárata. Véletlen? Egy nyomozó nem hihet a véletlenekben.

Interszepshün

Szóval szar a helyzet, itt az idő, hogy a törött csigolyájával Batman benézzen egy klinikára, azaz szóljon a "tolmács" faszinak, hogy verje a helyére pólón keresztül a kimozdulást, miközben a szomszéd cellából az orvos nézi őket. No, ezzel meg is volnánk, míg hősünk fekvőzget és húzódzkodik nem sok minden történik, a városban továbbra is a Bane körül forgó káosz uralkodik, csak a maréknyi megmaradt zsaru tervezgeti a hobbi puccs-kísérletét. 

Batmanre még ekkora szükség nem volt, meg kell mentenie Gothamet, de legfőképpen (talán a film fő üzeneteként is felfoghatóan)  saját magát. A visszatérésére sajnos nem hagytak túl sok időt, egyszer csak megjelent egy almalopás kellős közepén, 12 órával a robbanás előtt. Valszeg már 1 nappal ezelőtt átcsoszogott a jégen, csak az idő felét azzal töltötte, hogy próbálgatott batman szignót festeni benzinnel a falakra. No, de a lényeg, hogy megjött, maga mellé csábította az Anne Hathaway által zseniálisan megformált Catwomant is, szóval pöröghet a visszavágó.

Először ugyan elkente Batman, és lényegében az egész város száját ez a kétségbeesés poklában született Ra's al Ghul tanítvány, de miután Wayne úrfi is megküzdött a gödörben a legeredendőbb félelmével, és morcosabb, mint valaha, újra egymásnak esnek puszta kézzel. Fordulat fordulat hátán, nagy bunyók, némi üldözés, rakéták, önfeláldozás, fordulat, és meglepetés. Na ez ám a sztori, kár, hogy ekkorra már elfogyott mind az 5 liter popcorn.

Ez a stáb ami összeállt - hiába, hogy láttuk már (párszor) őket együtt -, még mindig akkorát üt, hogy nehéz kiemelni bárkit is közülük. Lényegében Hardy a karakterszínészek legjobbja, itt csak a gesztusaival, s leginkább a szemeivel volt képes játszani, de így is top1 volt. Hathaway is szétalázza az eddig latexet húzott összes színésznőt (kap is egy saját Ketvumen filmet), és persze rajtuk kívül az összes fő-, és mellékszereplő kiváló és hiteles volt. Ugyan akadtak gondok a filmben, pl. a vágásnál néhány jelenet túl sok időt, más lényegében semennyit nem kapott, s egy-két robbanás, vagy bunyó is iszonyat furán vette ki magát, de őszintén nehéz szidni ezt a remeket, hiszen a film 164 perce mégis csak kibaszottul félórának tűnt, nem igaz?

Ezer oldalakat lehetne írni, filozofálni a filmről, de a lényeg az, hogy ezzel lezárult a trilógia, megvolt az előjelzett felemelkedés. Lesz-e folytatás? Kell-e egyáltalán? Van hiányérzet? Mit gondoltok a filmről, a projektről, a jövőről?

Bónusz

Egy hatalmas mix a hivatalos soundtack végéről:

Itt pedig egy 13 perces behind the scenes video: